Este időben lefekvéshez készülődöm, minden bekészítve, cipő, nadrág, napszemcsi, óra… telefon pedig beállítva (s̶z̶u̶n̶d̶i̶r̶a̶)
Tudom kissé szokatlan egy fülledt balatoni nyár estén. Viszont nekem a futócipő olyan mint a bőröndöm. Mindenhová viszem magammal. Visszatérve a rutinhoz, este 10 körül már le is fekszem, pedig ülhetnék egy borral is az erkélyen, de azt majd holnap. 🙂 Kipihenten lehet jót futni, szóval megéri. Reggel 5 után van…nem kellett vekkerre ébredni sem, a hűvös levegő épp elég, imádom! Elhúztam a függönyt és éreztem, hogy ez az én pillanatom. A felkelő nap szinte ajándékként tárul eléd, ami fátyolosan ködös, sejtelmes. Érintetlen. Érzed, hogy egy körforgás része vagy. Gyorsan elkészülök és elindulok lefelé kis utam első célja felé: Bemelegítés! Sokan még mindig nem veszik ezt komolyan, pedig, így maradunk jó esetben sérülésmentesek. Az utcára leérve csak egy kenyeres autó és egy hasonlóan elszánt futó közlekedik, de ebben épp ez a jó. Sehol senki, csak te és…majd mindjárt kiderül ki még, vagy mi…A város kihalt, hűvös van és ahogy ezt a reggeli friss fények megtámogatják, ennél nincs szebb. A napsugár fényeit még nem kaphatod meg, azért tenned kell. Dimbes, dombos utcák, le-fel és egyre közelebb a kedvenc részemhez. Ezeket a pillanatokat semmiért nem cserélném el. Csiripelő madarak, egy-két kutyus a gazdival, üres utcák, alszik minden, eddig TE is….de…Egy éles jobbra, majd balra kanyarodás után elérsz a város széléhez. Megállsz…és igen..MEGÉRKEZTÉL.
Az erdő ott van pár méterre és úgy érzed a természet szolgája lettél. Kicsi vagy hozzá. Sosem tudunk akkorák lenni, mint ő. Kellő alázat és tisztelet nélkül meg sem közelíteném ezt a helyet, hiszen nem érdemelném meg, hogy itt legyek. Elindulsz…A vállaimon megjelennek az első izzadságcseppek, kb a 3. kilinél lehetek és ahogy próbálom feldolgozni, hogy mekkora ajándék ezt a pillanatot megélni, kapok egy gratis pillantást egy rókától, aki épp akkor ért haza a vadászatból, élelemszerzésből. Nyugtázta hogy jövök és elillant az erdő mélyén, talán nyugovóra tért. Amit már említettem, hogy a felkelő nap sugaraiért tenni kell, az ott volt balra amikor elnéztem! A fák lombjai közt megpillantottam ezt….a következő ajándékot a természettől. Leírhatatlan pillanatok ezek, amik teljesen ingyen vannak és csak kevesen vesszük észre…a futásom innentől kezdve hála a természet és az erdő atmoszférájának köszönhetően végig tudatos és a lelkemet is felébresztette. Visszafelé pedig már találkoztam futókkal is, akikre mindig mosolygok, vagy bíztatom őket. A mosolyom pedig a korábbi csodának is köszönhető, pedig a nap még el sem kezdődött.
Ezzel a kis beszámolóval, csak azt szeretném átadni, üzenni, hogy ne várjunk a csodára, hiszen előttünk van nap mint nap. 🙂 a következő posztom már az őszi futásokhoz ad majd tippeket és egy kis divatot is beleviszünk 🙂
Jó futásokat addig is. Bármiben tudok segíteni, csak keress meg.
és rendelj NEOH csokit: https://movetohealth.eu/shop/
Anikó
Fotó: Simon Róbert, 2021.08.07. Hévíz
