Néha nagyon, de nagyon nehéz erőt venni magunkon és megcsinálni dolgokat, kihívásokat, amik előttünk állnak.
Ha a sportra és a futásra helyezem a fókuszt, akkor a világ tele van olyan emberekkel, velünk, akik szinte rendszeresen küzdünk azzal, hogy a “negatív mantrával” szövetséget kössünk-e vagy sem. Nem mindig van nekem sem kedvem elindulni futni, mert igen csábító tud lenni inkább egy reggeli kávé a sarki kávézóban és egy croissant. (de legalább teljes kiőrlésű).
Szerintem ismerős a szitu. 🙂 Arról nem is beszélve, ha hideg van, meleg van, sár van, nincs kedvem, még 5 perc szundi és társai.
DE megteszed, kimész, felhúzod a cipőt, erőt veszel magadon. Mindenki alszik, a várost a csend uralja, a közeli parkban a madarak már ébren vannak, a nap első sugarai már rásütnek a vállaidra. A démonoknak, sokat köszönhetünk, hiszen miattuk mentél ki, cserébe hétről hétre fejlődünk és ezek a harcok, vívódások visznek előre. Futhatsz hidegben, melegben, esőben, sárban, halnalban, éjszaka, de ettől leszel több és több. Mindenkinek vannak ilyen napjai, neked is, nekem is… de ha erős vagy fejben, akkor testben is az leszel, ezért is szép ez az egész.
Kijelenthetjük, ami már bizonyított: Tényleg fejben dől el! Ez a blogbejegyzés leginkább kezdőknek szólt, folytatni is fogom 🙂 Most pedig irány a Netflix …ööö, akarom mondani az aszfalt vagy a terep vagy a rekortán! 🙂 Jó edzést!
Anikó 🙂
(fotó: Simon Róbert
szemüvegem: Rudy Project)
