Őszintén szólva nem volt tavaszunk, illetve én személy szerint nagyon rövidnek éltem meg, de szerintem sokan vagyunk így ezzel, pedig…
pedig most igazi tavasz volt, nem tört be egyből a forróság, minden szépen a maga idejében történt.
Áprilisban igyekeztem betartani az előírásokat, és csak szükség esetén hagytam el az otthonomat. A hét csúcspontját általában az jelentette, ha érinthettem az aktuális karanténturné állomásait; a boltot, a pékséget, a postát.
Szerencsére a mindennapos kutyasétáltatás és a futás nem maradt el a karantén idején sem. Bízom benne, hogy nektek sem maradt el a sport!? 🙂
Amióta indok nélkül járhatunk ki és sportolni is, azonban mindig tudatosul bennem, hogy a legszebb évszakot vesztettük el, szóval van mit bepótolnunk. Menjünk ki a szabadba és élvezzük a nyarat ami hamarosan jön, szagoljunk bele levegőbe, sétáljunk, fussunk, üljünk le egy padra. Élvezzük azt, hogy lélegzünk. A legfontosabb pedig az, hogy a legszebb dolgok, tényleg ingyen vannak 🙂
Anikó